Mese az álomról - Álom a meséről p, 01/18/2008 - 19:36 — Ery Akiről a mese szól az az én anyai Nagymamám, tavaly hagyott itt bennünket 95 évesen. Nagyon szeretett mesélni, még jobban szeretett élni. Sok történetet mesélt nekem, egyet most megosztok Veletek: „Nem voltam nagyon szép lyány, kicsi, szeplős, vörös. Tudtam, hogy nem lesz könnyű férjhez mennem, de azt is tudtam, hogy csak ahhoz megyek férjhez, akit szeretek. Akkoriban, amikor én fiatal voltam a lyányokat 16 évesen már adták férjhez. Hozzám is járt az egyik második unokatestvérem, de engem nem érdekelt. Aztán később ajándékot is hozott, Anyám pedig elfogadta. Ettől megijedtem, mert ez azt jelentette, hogy elfogadtuk az ajándékot tehát elfogadjuk az udvarlását is. Mondtam is Anyámnak, hogy nem kellett volna, mert én soha nem megyek hozzá! Márpedig – mondta Anyám – 18 évesen férjhez kell menned hozzá. Én akkor sem megyek! Eljött a 18. születésnapom, sírtam, könyörögtem Anyámnak, hogy ne adjon hozzá. Anyám szeretett, ezért ezt mondta: Jól van lyányom, de ha 20 éves korodig nem jegyez el valaki, akkor ehhez a fiúhoz hozzáadlak. A két év hamar eltelt, a fiú látogatásai nem ritkultak, az én érzelmeim sem változtak, az ajándékok pedig gyűltek. Május végén van a születésnapom és Húsvét előtt már nagyon aggódtam, hogy sehol egy másik kérő a láthatáron és itt van a nyakamon a születésnapom! Gondolkoztam, hogy mit csináljak. Elkezdtem böjtölni, és reggel-este, amikor lefeküdtem az ágyamba hangosan imádkoztam: Drága Jézusom! Add meg nekem, hogy megismerjem a leendő férjemet, akihez szerelemmel hozzá tudok menni. Tudom, hogy szegény vagyok, tudom, hogy csúnya vagyok, de Benned bízom Uram, segíts! Sokáig nem történt semmi, de én csak folytattam a böjtöt és az imádságokat. Egyik éjjel aztán álmodtam. Azt álmodtam, hogy megyünk a családdal a templomba és a templom előtt vár engem egy szürke öltönyös, magas, fekete, csinos férfi és az lesz az én férjem. Izgatottan készültem a vasárnapi misére és amikor odaértünk, tényleg ott állt ez az ember, én pedig annyira megijedtem, hogy elájultam! Amikor felébredtem, akkor újra megláttam - Ő hozott nekem vizet és borogatta a homlokomat - és akkor újra elájultam! Aztán csak jobban lettem nagy nehezen és elindultunk haza. A férfi jött velünk a kapuig. A templomtól a házunkig hosszú volt az út, végig beszélgettük az utat, tetszettünk egymásnak és megengedtem neki, hogy máskor is jöhet. Attól kezdve Anyám engedélyével, járt hozzánk a házhoz udvarolni. Én persze szerelmes voltam belé, nem volt nehéz, mert csinos volt, de nem értettem Őt! Nem értettem, hogy mit akar egy ilyen lyánytól, mint én vagyok, meg is kérdeztem tőle, hogy mit szeret rajtam és hogy mit keresett Ő akkor a templom előtt, hiszen három faluval arrébb lakik. Azt mondta, hogy ilyennek szeret engem amilyen vagyok! Azt is mondta, hogy azért jött ebbe a faluba a vasárnapi misére, mert azt álmodta, hogy itt lesz egy olyan lyány, aki várja, de elájul, amikor meglátja Őt és ez lesz a felesége!” Na, drágáim így ismerkedett meg az én drága Nagyanyám és Nagyapám, ebből lett 54 éves házasság, gyermekekkel, unokákkal.