Új bejegyzés Frissítés

2010.07.13. 18:41 judit julia

Tűnődés [jegyzet] Merre menjek? Ki a rétre, könnyű lábbal? Vagy a hegynek, föl a hegynek? Itt mosolyog ifjú élet, Ott magasok meredeznek. Testvér velem mind a kettő. Merre menjek? Tudja Isten!... Tudja Isten!... Ki a rétnek? Ismeretlen bimbók rajta Csodálatos színben égnek. Álombeli nótát suttog Vidám ajka könnyű szélnek. Rózsás arca mosolyog a Messzeségnek. Tudja Isten!... Tudja Isten!... Föl a hegynek? Verejtékes sziklacsúcsok Nagy-komolyan rám merednek. De a győző hegyi vizek Forrásai ott erednek. És a csúcson tüze fénylik Napkeletnek. Tudja Isten!... Tudja Isten!... Merre térjek? Az én hazám mind a kettő, Bennem forrnak, bennem élnek. Ez is, az is lelkem lelke. Fél lélekkel hogyan éljek? Mozdulatlan egyre állok. Merre térjek? Tudja Isten!... Tudja Isten!...

2010.07.13. 18:40 judit julia

Síró testvérnek Testvér, én érzem, a lelked remeg, Pillád nehéz, nagy könnyek égetik. - Testvér, melletted áll a Krisztus: Testvér, törüld le könnyeid. Nehéz, nehéz, fojtó a fájdalom, Ráül a szívre, mint az éj sötétje. Búsan, bágyadtan, elapadtan: Testvér, nézz föl a fényes égre. Csaló a könnycsepp, hazug a halál. Látom a lángját egy nagy fényességnek. A szeretet nagyobb, mint a halál, A szeretet az élet, élet. A fájdalom óriás titka ez: Isten csókol meg, ha a lelkünk reszket. - Testvér, melletted áll a Krisztus: Testvér, csókold meg a keresztet.

2010.07.13. 18:34 judit julia

Álomvilágban szunnyadunk És álmokról beszélünk. Álmodjatok szépen tovább, Álmodozni szükség talán. Kinek gondja oly nehéz, Hogy cipelni nem tudja, s földig ér Váltsa át a szerencse szekerét És merjen álmodni gyermekként. Mert ki álmodozni mer, Talán szeretetet nyer, S lássátok már nem is nehéz Az álomvilág felemel. S hogy el ne veszítsem Gondolatom menetét, Ott a szivárvány nézd! Az álomban minden csodaszép. A való világ talán kegyetlen, De szerethetünk örömmel. Ez az ami adott nekünk A végtelenségig szerethetünk. Talán ez az élet iskolája Meg kell tanulnunk álmodozni bátran, Hogy szembeszáljunk a nehéz sors felett S enyhítsünk a súlyos terhein. Hiába érezzük titkon, Hogy csak miénk e bús élet Ne sírasd a semmit, a másét Tegyél érte, hogy jobb legyen. Mosoly legyen az arcokon, Mint gyermeknek álmában, S szemeiteknek soha ne törje fényét az élet, Csak álmodjatok jót s szépet.

2010.01.08. 14:45 jutka505

Mit csinálsz? -Álmodok. -Ébren? -Ébren. -Úgy nem lehet. -Én tudok. -Hogyan? -Azt nem tudom, de nekem megy. -Miről álmodsz? -Mindenről ami jó. -Például? -Egy tökéletes világról. -És mire jó ez? -Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni. -Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy? - Nem, csak nem mindig vagyok boldog. -Dehát mindig vidámnak látszol!-Te úgy látod. -Az, hogy lehet? -Mert azt akarom, hogy úgy lásd. -És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az? -Egyszerűen. Csak elemegyek az álomvilágomba.

2010.01.08. 14:43 jutka505

A némán eltűnő, félig rendhagyó makacsság  lesz majd támaszul,  s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel. A szívben fürdető , féltő elmarás magamtól tesz majd áruló igazságot végre köztünk va A némán eltűnő, félig rendhagyó makacsság  lesz majd támaszul,  s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel. A szívben fürdető , féltő elmarás magamtól tesz majd áruló igazságot végre köztünk vagy inkább közénk.  S kérve kéri tőlem az egész számmal osztható férfias kinyilatkoztatást körülbelül így:  voltaképp innen is látszik a táj hiába szállított arrébb ez a vagonnal szétsúrolt sínpár gy inkább közénk.  S kérve kéri tőlem az egész számmal osztható férfias kinyilatkoztatást körülbelül így:  voltaképp innen is látszik a táj hiába szállított arrébb ez a vagonnal szétsúrolt sínpár

2010.01.08. 14:41 jutka505

Addig szép életed, amíg te akarod. A boldogsághoz mindig legyen akaratod! Tégy fogadalmat, hogy szomorú sosem leszel, Ezt akkor se feledd, ha egyedül leszel! Hisz annyi minden történik veled: Megszülettél, felnősz, s öreg leszel. De ne várd a csodát, mert nincs, Élj inkább a mának, mert az élet nagy kincs.

2009.08.15. 14:53 jutka505

Igazságtalanság! Szeretni egyszerű Megfelelni kevésbé Mikor nem felel meg senki Csak az-az egy személy Ki szüleimnek kell De Ő meg nekem nem kell!!!

2009.08.15. 14:52 jutka505

Árulók! Szerettek, de elfelejtettek Hittem benne, s elengedtem Szívem megszakad, Fájdalomba égve Mit tegyek? Kardom rántom Bosszú vágya Ez lett vége hát?! Mi legyen? Sorsom pecsét alatt Megbéllyegeztek Az árulók!! Hiszem, hogy változnak S mikor meglátnak Örülnek, hogy Újra köztük lehetek...

2009.08.15. 14:51 jutka505

Behunyom szemem, elindulok a képzeletnek mezején. Jövőbe látó gondolatok suhannak bennem szerteszét.   Gonddal telve elmerengek. De félelmeimnek szava int: Ne vigyen messze a remény, mert ébredsz majd földi kínt!   Olyan jó lenne megélni azt, mit fejemben látok én. Az örök boldogság titkát, Hitemre! Nem felejteném! MERENGŐ

[9-1]