[9-1]
| |
| |
Tűnődés
[jegyzet]
Merre menjek?
Ki a rétre, könnyű lábbal?
Vagy a hegynek, föl a hegynek?
Itt mosolyog ifjú élet,
Ott magasok meredeznek.
Testvér velem mind a kettő.
Merre menjek?
Tudja Isten!... Tudja Isten!...
Ki a rétnek?
Ismeretlen bimbók rajta
Csodálatos színben égnek.
Álombeli nótát suttog
Vidám ajka könnyű szélnek.
Rózsás arca mosolyog a
Messzeségnek.
Tudja Isten!... Tudja Isten!...
Föl a hegynek?
Verejtékes sziklacsúcsok
Nagy-komolyan rám merednek.
De a győző hegyi vizek
Forrásai ott erednek.
És a csúcson tüze fénylik
Napkeletnek.
Tudja Isten!... Tudja Isten!...
Merre térjek?
Az én hazám mind a kettő,
Bennem forrnak, bennem élnek.
Ez is, az is lelkem lelke.
Fél lélekkel hogyan éljek?
Mozdulatlan egyre állok.
Merre térjek?
Tudja Isten!... Tudja Isten!... |
|
| |
|
| Síró testvérnek
Testvér, én érzem, a lelked remeg,
Pillád nehéz, nagy könnyek égetik.
- Testvér, melletted áll a Krisztus:
Testvér, törüld le könnyeid.
Nehéz, nehéz, fojtó a fájdalom,
Ráül a szívre, mint az éj sötétje.
Búsan, bágyadtan, elapadtan:
Testvér, nézz föl a fényes égre.
Csaló a könnycsepp, hazug a halál.
Látom a lángját egy nagy fényességnek.
A szeretet nagyobb, mint a halál,
A szeretet az élet, élet.
A fájdalom óriás titka ez:
Isten csókol meg, ha a lelkünk reszket.
- Testvér, melletted áll a Krisztus:
Testvér, csókold meg a keresztet. |
Álomvilágban szunnyadunk
És álmokról beszélünk.
Álmodjatok szépen tovább,
Álmodozni szükség talán.
Kinek gondja oly nehéz,
Hogy cipelni nem tudja, s földig ér
Váltsa át a szerencse szekerét
És merjen álmodni gyermekként.
Mert ki álmodozni mer,
Talán szeretetet nyer,
S lássátok már nem is nehéz
Az álomvilág felemel.
S hogy el ne veszítsem
Gondolatom menetét,
Ott a szivárvány nézd!
Az álomban minden csodaszép.
A való világ talán kegyetlen,
De szerethetünk örömmel.
Ez az ami adott nekünk
A végtelenségig szerethetünk.
Talán ez az élet iskolája
Meg kell tanulnunk álmodozni bátran,
Hogy szembeszáljunk a nehéz sors felett
S enyhítsünk a súlyos terhein.
Hiába érezzük titkon,
Hogy csak miénk e bús élet
Ne sírasd a semmit, a másét
Tegyél érte, hogy jobb legyen.
Mosoly legyen az arcokon,
Mint gyermeknek álmában,
S szemeiteknek soha ne törje fényét az élet,
Csak álmodjatok jót s szépet.
|
Mit csinálsz? -Álmodok.
-Ébren?
-Ébren.
-Úgy nem lehet.
-Én tudok.
-Hogyan?
-Azt nem tudom, de nekem megy.
-Miről álmodsz?
-Mindenről ami jó.
-Például?
-Egy tökéletes világról.
-És mire jó ez?
-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-Dehát mindig vidámnak látszol!-Te úgy látod.
-Az, hogy lehet?
-Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-Egyszerűen. Csak elemegyek az álomvilágomba. |
A némán eltűnő,
félig rendhagyó makacsság
lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel.
A szívben fürdető ,
féltő elmarás magamtól
tesz majd áruló igazságot végre
köztünk va
A némán eltűnő,
félig rendhagyó makacsság
lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel.
A szívben fürdető ,
féltő elmarás magamtól
tesz majd áruló igazságot végre
köztünk vagy inkább közénk.
S kérve kéri tőlem
az egész számmal osztható
férfias kinyilatkoztatást
körülbelül így:
voltaképp innen is látszik a táj
hiába szállított arrébb
ez a vagonnal szétsúrolt sínpár
gy inkább közénk.
S kérve kéri tőlem
az egész számmal osztható
férfias kinyilatkoztatást
körülbelül így:
voltaképp innen is látszik a táj
hiába szállított arrébb
ez a vagonnal szétsúrolt sínpár
|
Addig szép életed, amíg te akarod.
A boldogsághoz mindig legyen akaratod!
Tégy fogadalmat, hogy szomorú sosem leszel,
Ezt akkor se feledd, ha egyedül leszel!
Hisz annyi minden történik veled:
Megszülettél, felnősz, s öreg leszel.
De ne várd a csodát, mert nincs,
Élj inkább a mának, mert az élet nagy kincs. |
Igazságtalanság!
Szeretni egyszerű
Megfelelni kevésbé
Mikor nem felel meg senki
Csak az-az egy személy
Ki szüleimnek kell
De Ő meg nekem nem kell!!! |
Árulók!
Szerettek, de elfelejtettek
Hittem benne, s elengedtem
Szívem megszakad,
Fájdalomba égve
Mit tegyek?
Kardom rántom
Bosszú vágya
Ez lett vége hát?!
Mi legyen?
Sorsom pecsét alatt
Megbéllyegeztek
Az árulók!!
Hiszem, hogy változnak
S mikor meglátnak
Örülnek, hogy
Újra köztük lehetek... |
Behunyom szemem, elindulok
a képzeletnek mezején.
Jövőbe látó gondolatok
suhannak bennem szerteszét.
Gonddal telve elmerengek.
De félelmeimnek szava int:
Ne vigyen messze a remény,
mert ébredsz majd földi kínt!
Olyan jó lenne megélni azt,
mit fejemben látok én.
Az örök boldogság titkát,
Hitemre! Nem felejteném!
MERENGŐ |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés